Sokat gondolkoztam milyen nevet is válasszak a blogomnak. Nehéz volt a döntés, mert mindig is úgy gondoltam, hogy egy jó név, rövid, figyelemfelkeltő és kifejeződik benne a lényeg. Írásaim éppen ezért, a Költészet pont neked név alatt jelennek majd meg. Azt hiszem, ebben fogalmazódik meg, hogy mi a költő, vagy bármilyen művész célja. Megérinteni az embereket, felszínre hozni a mai modern rohanás mögött lapuló érzelmeket, kifejezni valamit, amit nem merünk, vagy esetleg nem mindig tudunk kimondani.

Az iskolában a költészetet megpróbálják szabályok, táblázatok és szempontok közé szorítani. A legtöbb helyen sémákat oktatnak, bemagolható általánosságokat és nem hagynak teret az egyéni gondolatoknak. Nekem szerencsém volt, három nyitott és szabad szellemű irodalomtanár ismertette meg velem ezt a világot. Mindig is tudtam, hogy írni szeretnék, csak valahogy olyan elérhetetlen álomnak tűnt, amire vágytam. De tudtam mit akarok és mindennap megküzdöttem érte. Nem csupán a korosztályom közönye, a legtöbb felnőtt gúnyos mosolya állt előttem akadályként, hanem sokszor saját kételyeim is. De a szavaim megmentettek, segítséget nyújtottak a magányban, erőt adtak a csalódások után, reményt ébresztettek, hogy újra hinni tudjak a világban. Elkezdtem hinni magamban és rá kellett jönnöm, hogy igenis vannak, akiket megérintenek a szavaim. Rátaláltam a tehetségemre, és minden lépéssel tisztábban látom az utat, melyen el akarok indulni. Sokaknak nincs ilyen szerencséjük. Manapság ugyanis a tehetség egyre jobban háttérbe szorul a jegyekkel és a versengéssel szemben. Pedig mi nem citromok vagyunk, akiket ki lehet facsarni. A 21. század lehetőséget ad, hogy megküzdhessünk az álmainkért és segíthessünk másoknak is megtalálni a sajátjaikat. Fegyverré válhat kezünkben egy toll, egy fényképezőgép, egy ecset, egy videokamera.

 Egy baráti tanács a bloghoz: amikor a verseimet, a novelláimat vagy az esszéimet olvasod, arra kell figyelned, hogy benned milyen érzéseket ébresztenek fel. Nem kell elemezned, szempontok alapján csoportosítanod a szavakat. Csak arra figyelj, hogy NEKED mit adnak ezek a szavak! Remélem, nem fogsz csalódni bennük.

Nyomok

Két világ van

a kézzel s lábbal fogható

s a Másik

ahol amerre járunk

lelkünk elhagyja lábnyomait

megfoghatatlan

finom érzeteket

a levegő táncát az ezüstben

a hópelyhek tisztasága

fénylik belőlük

vagy a jéghálóé

téli éjszakákon

a csalfa tükör

látszatképe eloszlik

s a végén nem marad más

csupán

lelkünk lábnyomai

melyek fáradtak

de tiszták és éteriek

mint a zene

könnycseppektől

komoly nevetésektől

tiszta eszméktől

szabadságtól

hangcsöndes

ragyog

s fénye szárnyra kel a madarakkal

belopózik a Magányba

mint pillanatnyi illat

mámor úszik felénk.

S ha figyelünk

látjuk már

az egész Föld ezüstszín

lélegzik talpunk alatt.

Évszázadok hosszú sora

hagyott itt nyomokat.

Lélekdarabokat.

Életet.