Mennyire vagyunk szabadok? Világunk szervezett rendszerben zajlik, vannak babonáink, eszméink, önkormányzataink, sőt meghozhatjuk saját döntéseinket. Ennek ellenére fel kell tennünk magunknak a kérdést, hol a határ, meddig terjed a szabadságom? Fontos tudatosítani magunkban, hogy nekünk kell megválasztanunk az utat, amelyen haladni akarunk. Nem befolyásolhatnak minket szüleink, rokonaink, barátaink. Csak rajtunk áll hogyan éljük az életünk, ne féljünk hát kilépni a biztonsági zónánkból, mert éppen ott húzódik az a vékony határ, amely elválasztja a megszokást a szabadságtól.

Szabadság

Rávésem neved

a hó tiszta hullására

a tört üvegcsillogásra

a keményen ropogó fatörzsre

Ne feledjék!

Rávésem neved

az örök utazásra

az életből látható halálra

édesanyám búcsúmosolyára

Ne feledjék!

Rávésem neved

a piruló hajnalra

az esőn át felzengő madárdalra

az álmok forrongó ködére

Ne feledjék!

Rávésem neved

a földöntúli égre

az ezüstszegélyű fényre

kedvesem márványkezére

Ne feledjék!

Rávésem neved

a kusza térképre

a vöröslő pontok tengerére

a föltámadó lelkiismeretre

Ne feledjék!

Rávésem neved

a zászlókra

a csüggedten haldokló álmodókra

az elveszett hitre

Ne feledjék!

Rávésem neved

a tárnákra

szívem mélyének álmára

a vészjósló, komor Világra

Ne feledjék!

Rávésem neved

a kifakult ingre

minden megmaradt kincsre

a lélekben rejlő nincsre

Ne feledjék!

Rávésem neved

a sápadó sírokra

az elmevakító szólamokra

az utcákon csorgó vérre

Ne feledjék!

Rávésem neved

élőre-holtra

a Világnak nevezett romra

a Vakság szemére

Ne feledjék!

Rávésem neved

Szabadság

az örökkére

mert ez  21. század

S ELFELEDNEK!