Éjszaka

Mint a folyékony fekete szél

pulzáló rugalmasság

megfoghatatlan párák

sűrű magja

szövődik

selyembe rejtett titkokból

lágyan körbeölel

mintha úsznál

békés vakságban

a tenger fenekén

illata akár a csokoládészószé

édes, markáns

gyönyörteljes

halk nevetések

finom suttogások

zengnek az Üresség mögött

talán

egy másik Világ.

Reggel

Finom fényszárnyakon osont be

szobámba a Reggel

fénylő hajzuhataga szétömlött

a szobában akár a nyári eső

tincsei közt fénypászmák keringtek

ide-oda, halkan és remegve

mint a lassú szélben ringó

finom ezüstkacagások.

Magamra húztam a takarót

a párnába temettem arcomat

a puha lepedők lágyan simogatták

makacs testemet

erre ő halkan felnevetett

hangjai mint apró madártrillák

röppentek szét

finom érinthetetlen zene szárnyain

meleg, puha keze elsimította homlokom ráncait

akár fodrozódó bársonyhullámok a partot

Édesanyaként rázogatta dacos vállam

de én mégis maradtam inkább az ágyban.