A szerelem árnyalatait magunkban őrizzük

Mindenki emlékszik az első szerelemre. Megőrizzük magunkban minden ízét, minden árnyalatát. Mikor a világ eltörpül a saját érzéseink árnyékában, és napjaink mámoros felhőtlenségben száguldanak tova. Csodálatos, hogy az emberi szív mennyire képes szeretni, szinte már a föld fölött lebegünk, ha szerelmesek vagyunk. De ahogy magunkban hordozzuk az első csókok édességét, éppúgy visszük az első viszonzatlan szerelmet is. Mikor hiába szeretünk, mert a körülmények, az esélyek, vagy az érzések nem nekünk kedveznek. Fájdalmas vágyakozni olyan után, akit nem tudunk elérni, bármennyire közel is érezzük magunkhoz. Nap, mint nap rá gondolni, mosolyogni, lesni minden szavát és megelégedni ennyivel. Hisz a szívünk mélyén tudjuk valamennyien, az igaz szerelem nem követelőző, nem kegyetlen, nem szívszorító. Ha szeretünk, minden nap új ajándék, amelyet nekünk kell felnyitnunk és élvezni minden örömével és bánatával együtt.

 

Száműzött

 

Néha csak úgy a semmiből

rámtör a vágyakozás

beleremeg a belsőm

annyira hiányzik az érintésed

mintha nem kapnék levegőt

hirtelen üres lesz a világ

mert Tudom

nem vagy itt velem

kést forgatnak bennem

ájulás kerülget

leroskadok ahol ér a Bánat

fürdőszobapadlón

szőnyegen

szobában.

Aztán felkelek

mert erősnek kell látszani

ha látja gyengeséged felfal a 21. század

mosolygok bólogatok tovább

mintha nem fájna semmi

de belül a végtelen sötétben

üvölt hozzád egy száműzött senki.

 

Érintés

 

Hószín keze, mint tollpihe.

Fénypászma a Semmibe

hull lassan,

ragyogó alakban.

Szárnyal ezüst madarakban.

Pohárszélen csillan.

Kacagva illan,

vonzza az ismeretlen,

a dús és a kietlen.

Megpihen kezemben.

 

Megbocsátva

 

Félek csak úgy elfelejtesz

mintha sosem lettem volna

de aztán könnyedén felémlibben

egyetlen kócos szavad

csintalan mosollyal az arcán

mint gyermek, aki rossz fát tett a tűzre

s sajnálkozó édesen tárja szét a karját.

Én pedig ostoba, bolond módon

feledem minden szenvedésem, sóvárgásom

mert kiváltja összes megannyi vétkedet

az arcodon felderengő mosoly

mely csak az enyém

s minden, minden, minden megbocsátva.