Háború és Béke

A háború sosem a győztesekről vagy a vesztesekről szólt. A csatatereken nem találunk sem eszméket, sem dicsőséget, sem válaszokat. Nincs ott semmi más, csak értelmetlenül kiontott vér és halál. Azt hihetnénk a 21. századra már benőtt a fejünk lágya annyira, hogy megértsük, mindannyian emberek vagyunk! Ront, pusztít és öl az ember, mikor egy másik nemzet ellen háborút folytat. Ezerszer jobb a háborúnál a béke, ilyenkor alkotja az ember legszebb műveit, amikor nem önmaga ellen fordítja fegyverét.

Sikoly a szívekből

Bolondok vagytok

ha azt hiszitek

a Háború megoldás

csak vért, vért, vért látok

rémálmokban kísért

beömlik az ajtó alatt

vörösre színezi

az érintetlen fehérkárpit szíveket

belopózik az elme útvesztőibe

kéretlen nyomokat hagy

a hitben

az emberségben

a kimondott szó igazában

a barát búcsúmosolyában.

Azt hiszitek, valami nemesért harcoltok?

Nézzetek körül!

A csatatereken percről-percre pusztulnak

s az eszmék

sikoltva menekülnek a Halál elől.

A Világ tobzódik önnön mocskában

utolsókat vergődnek

a józanság szavai

így veszítünk el mindent

évezredek óta

mindig csak a régi, embertelen nóta.