Szabadság és megszokás
avagy törjünk ki a mindennapokból!
Mennyire vagyunk szabadok? Világunk szervezett rendszerben zajlik, vannak babonáink, eszméink, önkormányzataink, sőt meghozhatjuk saját döntéseinket. Ennek ellenére fel kell tennünk magunknak a kérdést, hol a határ, meddig terjed a szabadságom? Fontos tudatosítani magunkban, hogy nekünk kell megválasztanunk az utat, amelyen haladni akarunk. Nem befolyásolhatnak minket szüleink, rokonaink, barátaink. Csak rajtunk áll hogyan éljük az életünk, ne féljünk hát kilépni a biztonsági zónánkból, mert éppen ott húzódik az a vékony határ, amely elválasztja a megszokást a szabadságtól.
Szabadság
Rávésem neved
a hó tiszta hullására
a tört üvegcsillogásra
a keményen ropogó fatörzsre
Ne feledjék!
Rávésem neved
az örök utazásra
az életből látható halálra
édesanyám búcsúmosolyára
Ne feledjék!
Rávésem neved
a piruló hajnalra
az esőn át felzengő madárdalra
az álmok forrongó ködére
Ne feledjék!
Rávésem neved
a földöntúli égre
az ezüstszegélyű fényre
kedvesem márványkezére
Ne feledjék!
Rávésem neved
a kusza térképre
a vöröslő pontok tengerére
a föltámadó lelkiismeretre
Ne feledjék!
Rávésem neved
a zászlókra
a csüggedten haldokló álmodókra
az elveszett hitre
Ne feledjék!
Rávésem neved
a tárnákra
szívem mélyének álmára
a vészjósló, komor Világra
Ne feledjék!
Rávésem neved
a kifakult ingre
minden megmaradt kincsre
a lélekben rejlő nincsre
Ne feledjék!
Rávésem neved
a sápadó sírokra
az elmevakító szólamokra
az utcákon csorgó vérre
Ne feledjék!
Rávésem neved
élőre-holtra
a Világnak nevezett romra
a Vakság szemére
Ne feledjék!
Rávésem neved
Szabadság
az örökkére
mert ez 21. század
S ELFELEDNEK!